Tudósítónk jelentése (névtelen riporter) A közelmúltban Andreas Nerlich professzor, a Ludwig{0}}Maximilians-Universität München patológusa vezetett egy nemzetközi kutatócsoportot egy 280 -éves- "levegőn szárított templomban, a Brasenstein alappapjának templomában" lévő részletes tanulmány elkészítésére. Felső-Ausztria. A tanulmány első ízben tárt fel egy fel nem írt koporsókonzerválási technológiát, amely megtöri a 18. századi európai temetési balzsamozási technikák hagyományos felfogását, és értékes fizikai támpontokat ad az ókori európai temetéstörténet tanulmányozásához.
A jelentések szerint ezt a múmiát, akit helyi nevén „levegőn{0}}szárított papnak” neveznek, egy koporsóban helyezték el a templom alagsorában. Kilétét a radiokarbonos kormeghatározás és a történelmi archívumok igazolták Franz Xaver Sidler von Rosenegg néven. Az 1709-ben nemesi származású papot 31 évesen St. Thomas am Brasensteinbe küldték plébánosnak, majd 1746-ban, 37 éves korában hirtelen elhunyt. Holttestét a helyi templom pincéjében helyezték el, és váratlanul a mai napig megőrizték, és egy régóta fennálló "csoda" legenda forrásává vált.
Ez a tanulmány megdöntötte a régóta{0}}keringő "mérgezési legendát". 2000-ben a Bécsi Egyetem kutatói röntgenvizsgálattal egy körülbelül 1 centiméteres kör alakú tárgyat fedeztek fel a múmia bal alsó hasában. Akkoriban azt feltételezték, hogy "méregkapszula" volt, ami azt a feltételezést váltotta ki, hogy a papot megmérgezték. A legfrissebb, 2025-ös kutatás azonban azt mutatja, hogy a tárgy valójában a szerzetes ruhájából származó üveggyöngy, amely nagy valószínűséggel balzsamozás közben véletlenül esett a hasüregbe, nem pedig egy méregtartály.
Különféle módszerekkel, mint például a CT-vizsgálat és a részleges boncolás, a kutatócsoport felfedezte a múmia kiváló tartósításának alapvető titkát-egy egyedülálló végbéltöltő balzsamozási módszer. Ellentétben a hagyományos balzsamozási módszerrel, amellyel a mellkas és a hasüreg felnyitható a belső szervek eltávolítása céljából, ennek a múmiának a mellkasa és a hasfala teljesen sértetlen. Hasüregéből nagy mennyiségű fenyő- és lucfenyő-forgácsot, ágtöredéket, valamint vászont, kendert, hímzett selymet és egyéb szöveteket emeltek ki a kutatók, valamint cink-klorid, nyomokban arzén és réz nyomait is kimutatták. "Minden tömőanyagot a végbélen keresztül juttattak be, ami nemcsak felszívja a testfolyadékokat és megakadályozza a törzs összeomlását, hanem megőrzi a test megjelenésének épségét is" - szögezte le Nerlich professzor a kutatási jelentésben, hozzátéve, hogy ez az első ilyen balzsamozási módszer az emberiség történetében.
A kutatók azt feltételezik, hogy ennek a speciális balzsamozási kezelésnek az eredeti célja az volt, hogy Sidler holttestét nagy távolságra visszaszállítsák a waldhauseni apátságba, ahol eltemették. A 18.-századi Európában hiányzott a modern hűtési technológia. A cink-klorid antibakteriális és szárító hatása, valamint a faforgácsok és szövetek nedvesség{4}}elnyelő funkciója hatékonyan késleltetheti a test bomlását, kielégítve a nagy távolságú{5}}szállítás igényeit. Az osztrák örökösödési háború okozta forgalmi akadályok vagy egyéb ismeretlen okok miatt azonban a szállítási tervet végül nem valósították meg, a holttest 280 éve a templom alagsorában maradt koporsóban.
A tanulmány az egyedülálló balzsamozási technológia mellett Sidler halálának valódi okát is azonosította. A CT-vizsgálatok tipikus tuberkulózisos elváltozásokat mutattak ki a tüdejében, a jobb tüdő a mellkasfalhoz és a rekeszizomhoz tapadt, és több meszesedési pontot és tuberkulózisos üregeket tartalmazott. A szövettani elemzés során talált szénlerakódások füstölési nyomaival kombinálva a kutatók megerősítették, hogy Sidler krónikus tuberkulózisban halt meg. A hosszú távú dohányzás és az étrend minőségének romlása a háború miatt utolsó éveiben felgyorsította halálát.
A riporter megtudta, hogy ez a felfedezés nemcsak az ókori európai balzsamozási technológia kutatásának hiányát pótolja, hanem Ausztria egyedülálló temetkezési kultúráját is tükrözi. A vonatkozó osztrák temetkezési szabályok szerint, legyen szó hamvasztásról vagy koporsós temetésről, a holttestet köztemetőben kell elhelyezni. Közülük a holttesttel együtt koporsót is kell használni a hamvasztáshoz, egy fenyőrönk koporsó kikiáltási ára pedig körülbelül 900 euró. Ausztriában a koporsó nemcsak a test tárolója, hanem a helyi történelmi hagyományokat és a humanisztikus fogalmakat is hordozza. A koporsó és a múmia St. Thomas am Brasenstein falujában ennek a kultúrának élénk tanúja.
A kutatócsoport jelenleg a Frontiers in Medicine folyóiratban tette közzé a vonatkozó kutatási eredményeket. A kutatók azt mondták, hogy ez a végbéltöltelékes balzsamozási módszer viszonylag elterjedt lehetett a 18. századi Európában, de nem fedezték fel, mert a legtöbb test elbomlott. A jövőben tovább tanulmányozzák ennek a balzsamozási technológiának az elterjedését, hogy több támogatást nyújtsanak a modern európai temetkezési mesterség fejlődési környezetének helyreállításához. A "levegőn{5}}szárított pap" múmiát továbbra is a brasensteini Szent Tamás-templom alagsorában őrizzük, és a múltat és a jelent összekötő fontos kulturális szimbólummá válik a környéken.
